Prologe

Három komment után rakom fel az első részt. Csak azért ilyen rövid mert szeretném, ha Minden a blogban derülne ki :)

xx Adeline Becker.

Reggel van. Megint. Gyors készülődés, minimális smink, és persze hosszú ujjú póló. Mint minden nap az iskolában. 

Unottan keltem ki az ágyamból, és a falatnyi szobám falára ragasztott képre suhant a tekintetem...istenem mennyire hiányzik. Mióta apa meghalt, anya nagyon kimerült, én pedig, szó mi szó, depresszióba estem. Nem könnyű ezt átvészelni. A nővérem, Katy pedig elköltözött tőlünk. Ketten maradtam, a szegény, kimerült anyával. Nem tudom, hogy volt képes Katy itthagyni minket.

Gyorsan kivertem a fejemből minden gondolatot, felöltöztem és lesiettem a lépcsőn. Anya a kávésbögrét fogta, és magaelé bámult.

-Szia, anya.-mondtam.Semmi válasz.-Anya.-sóhajtottam.-Megint nem aludtál, igaz?-néztem rá szomorúan. Nem válaszolt.-Én sem alszom sokat.

Ezután a mondat után rámnézett, és csak annyit mondott, hogy ő egyáltalán nem alszik.

-Na jó, elkésem a suliból.-húztam el a szám.-Sietek, szia.

-Várj! Nem reggelizel?-kiabálta, mikor már félig kint voltam az ajtón.

-Nem vagyok éhes.-igazából azóta nem vagyok éhes, mióta apa meghalt.

A suliba érve megint kaptam a hülye beszólásokat, majd a barátnőmhöz, Anettehez siettem.

-Szia Stacey!-üdvözölt mosolyogva.

-Szia.-ültem be a padomba.-Mi az első óra?

-Valami új tantárgy, fogalmam sincs.

-Új tanár?

-Gondolom.

A rövid csevegés után elővettem egy füzetet, és egy tollat ilyen minden mindegy alapon. Csak később derült ki, hogy erre az órára biztos nincs szükségem semmi ilyesmire. A tanár egy magas, középkorú, kissé kövér ember volt. 

-Jó reggelt mindenkinek! Paul Higgins vagyok, az új tanárotok. Egy különleges tantárgyat fogok tanitani nektek, ilyen csak ebben az iskolában van. Nem tudom miért, ne engem kérdezzetek. Testőrként dolgoztam, de nagyon jól végeztem el az iskolát, és ide kellett egy tanár. Remélem, hogy jó órákat fogunk eltölteni.