1.Fejezet-New School Subject

Nem jött össze a 3 komment, de remélem ez jobban fog tetszeni :). Sokat dolgoztam vele...ha valamit szeretnétek, hogy változtassak, szóljatok, komizzatok. 3 komi, és második rész :D
xx Adeline Becker.

Az órán a tanár elmondta, hogy az elkövetkezendő időkben leginkább az erőszakoskodásról, és a sértésekről fogunk beszélni. Mindenki elmondja a tapasztalatait, vagy bármit amit szeretne megosztani az osztállyal. Kivételesen nagyon tetszett ez az óra, ami elég nagy dolog tőlem. Éltanuló voltam azelőtt, de a dolgok változnak. Alig várom, hogy én kerüljek sorra…már csak azt kell kitaláljam, hogyan fogalmazom meg a mondanivalómat. Ilyeneken gondolkodtam, amikor Anette lépett a padomhoz.

-Én tudom miért jött ide.-mondta, kiemelve az „ide” szót. Hát persze, mi az amit Ő nem tud?

-Igen?-kérdeztem, mint akit meglepett.-És miért?

-Az állam már rég gondolkozott azon, hogy a gimnáziumban tanuljanak a diákok önvédelmet, és segitsék egymást. A tanár, Paul, testőrként dolgozott, méghozzá nagyon jó testőrként. De már nem akarta tovább űzni ezt a kimeritő mesterséget, ezért jelentkezett, mint tanár. És a mi sulink elég nivós ahhoz, hogy itt próbálják ki. Mivel 650 gimnáziumos tanuló van itt. Na mindegy.

-És te ezt honnan tudod?-mondtam, miközben irtam egy sms-t anyának, hogy új tantárgyunk van, és hogy nekem tetszik.

-Hjajj, látom csak én vagyok az egyetlen, aki rendszeresen látogatja az iskola honlapját.-sóhajtott ironikusan egyet.

-Szerintem is.-néztem rá gyanakvóan.

-Na jó…megkérdeztem az igazgatónőtől.

-Hát persze.-forgattam meg a szemem.

   A további órák ólomlábbal haladtak, mert persze duplamatek, egy töri, egy földrajz és egy fizika volt. Ezek a legunalmasabb órák.

   Utolsó óra után Anettel együtt indultunk haza. Mindig együtt oldjuk meg a házikat. Na jó. Mindig ő csinálja meg, én addig olvasni szoktam, vagy inkább zenét hallgatni, aztán lemásolom róla. Legalább nem kell suliban másolnom.  

    Elővettem a kulcsokat a táskámból, mert anya dolgozik még, szóval én nyitom ki a lakást. Miközben nyitottam az ajtót kénytelen voltam hallgatni Anette folytonos áradozásád a továbbtanulásáról, itt, Londonban. Minden álma a Cambridge, vagy az Oxford.

-Nyugi Anette.-simogattam meg a vállát.-Hidd el, hogy bejutsz az egyetemre. Tudod, mostanában kevesebben tanulnak olyan „hű meg há de jól”, mint te. Biztos, hogy bejutsz. De amúgy milyen szakra is mész?

-Hát…gondolkoztam az orvosi, vagy pszchiológusi pályán is. De inkább a pszichológia fele húz a lelkem, mert tudod apa is az, meg szerintem van hozzá érzékem….

  Még folytatta a dumát akkor is, amikor ledobtam magam a TV elé. Hirtelen eszembe jutott, amikor apával együtt néztük minden este, amikor volt, a focimeccseket. Egy tál popcorn kiséretében mindig jól szórakoztunk, addig anya pedig a gép előtt vázolta a legújabb ruháját. Igazából nem divattervező, csak mindig is szeretett volna az lenni. Csak soha sem volt elég önbizalma hozzá. Miután apa meghalt, még az a kevés is eltűnt ami volt. A közös nevetések, és szurkolások jutottak eszembe. Csak vele lehetett igazán focimeccset nézni. Olyan fájdalom ült bele a mellkasomba, amit csak akkor tapasztalok meg, ha rá gondolok. A torkomban gombócot éreztem, és szúrt az orrom. Néhány könnycsepp hagyta el a szemem, a kibirhatatlan fájadalom mardosta a lelkem. A könnycseppek végigfutottak az arcomon, majd mintha felkészültek volna az ugrásra, megálltak néhány másodpercig az államon, végül a sötétkék blúzomra estek. Anette ekkor lépett közbe. Szorosan magához ölelt, én pedig elkezdtem zokogni a vállán.

-Nyugodj meg, Stace…nyugi…-próbált lecsillapitani.

-Hmm.-vettem egy mély levegőt.

    Nem csinálhatom ezt. Apának nem tetszene. Felpattantam, lemostam az arcom a fürdőben, és felraktam egy kis szemspirált, meg szájfényt. Kiléptem. Anette fölhúzott szemöldökkel meredt rám.

-Jól vagyok.-vettem egy mély levegőt.- Apa miatt.

    Majdnem elkezdtem sirni megint, de inkább hagytam, hogy ne fájjon mégjobban. Leültünk a barna szövetkanapéra, és néztük volna a TV-t. De nem volt semmi jó. Anette váltogatott a csatornák közt, majd megállt az egyik zeneadónál. Egy Little Mix szám kezdődött, mire Anette felpattant, és énekelni kezdett Perrievel.

-Does he tell you he love you when you least expect it? Gyeremáár! Does he flutter your heart when he kisses your neck? No scientest, or biology, is obvious, when he’ holding me. It’s only natural, that I’m so affected.

 A szám további részé már együtt énekeltük, mert szeretem ezt a számot, meg amúgy is ki kell vernem a fejemből ezt az egészet…

-Oooh…and my heart won’t beat again, if I can’t feel him in my veins. No need to question, I already know! It’s in his DNA, D-D-D DNA,  It’s in his DNA, and he just takes my breath away, b-b-b breath away,I feel it everyday,  and that’s what makes a man, not hard to undersand…          

   Még áténekeltünk Bruno Mars-Just The Way You Are-ját , és Beyonce-If I Were A Boy-ját is végigkántáltuk. Majd fáradtan estünk le a kanapéra.

-Éhes vagyok.-mondtam rekedtes hangon.

-Én is.

-Szendvics?-kérdeztem

-Jöhet.-mondta Anette a hasát fogva.

Elég nehezen, de felkeltünk, és indultunk a konyhába. Elővettem a kenyeret, vajat, felvágottat, és persze a kedvencemet salátát. Megcsináltunk négy szendvicset, majd háromszög alakúra vágva ráraktuk őket egy-egy tányérra. Töltöttem barackos Cappy-t, amit nagyon szeretek, és mentünk vissza a TV elé. Tiszta szerencse, hogy a BBC-n megy a Pretty Little Liars , szóval megnéztünk két részet. A negyediket, és az ötödiket. Miután végig „fúúú”-ztuk, meg „aztaaaaa, ez nem leheeet”-eztük az egészet, felmentünk a szobámba házit irni. Bocsánat, Anette ment házit irni, én csak olvastam a Neveletlen Hercegnő 10-es részét, és hallgatam pár jó melankolikus dalt. Katy-nek hála van pár számom. Itthagyta nekem.

-Na kész a matek is, és az angol is. Polgáriból nincs, földrajzból nincs, zene és rajz…na abból biztos nincs

-Imádom a keddet.-nyúltam a két házis füzetért.

-De meg kell tanulni a polgári, meg a földrajz leckét mer’ felelünk.

-Persze, persze.

   Amig én házit másoltam, addig Anette beült a gép elé, és megnézte a facebook újdonságait. Nekünk általában semmi új nem szokott lenni, de volt egy felkérése. Érdeklődően néztünk egymásra, majd rákattintott. Elég fura, mert egyszerre röhögtünk fel.

-Hát ez jó.-röhögtem.

-Paul Higgins felkért Facebookon ismerősnek. Szerintem jó tanár lesz.-röhögött Anette.

  Miután persze elfogadta, énis ráléptem Facebookra. Engem is bejelölt. Miután jól elszórakoztunk a képein, Anettenek mennie kellett.

-Szia, holnap a suliban.-köszönt el egy öleléssel.

-Szia.-mosolyogtam, és becsuktam mögötte az ajtót.

   Csak később jutott eszembe, hogy az angolt nem másoltam le. Hű de jó. Felmentem Facebookra, de nem volt fent. Hivtam telefonon is, de ki volt kapcsolva. Na jó. Beléptem a Youtube-ra és felraktam egy AC/DC albumot, és elkezdtem irni az angolt.

    Egy fura hang ütötte meg a fülem. Üzenetem jött Facebookon. De nem akárkitől! Maga Paul Higgins irta. De már nem volt fent.

            

       „Szia Stacey! Érdeklődtem az igazgatónőtől, hogy az osztályotokban kik azok, akiknek valami nagyobb problémája van, minthogy nem kapja meg az Iphone-jára a Hello Kitty-s gumihátat. És hát aztmondta, hogy neked az apukád elhunyt. Először is, szeretném kifejezni őszinte részvétemet. Másodszor, ha szeretnéd, segitek neked, és az anyukádnak, mivel tudom, hogy mennyire le lehettek törve. Beszéld meg vele, és ha gondolod jöhetsz hozzám külön órákra, és kiadod magadból, amit gondolsz, érzel. Hidd el sokkal jobb lesz….”

    Na ezen eléggé meglepődtem, de nem válaszoltam, hanem bezártam az ablakot. Anya ekkor jött haza, hullafáradtan.

-Megjöttem.-orditott fel rekedtes hangján.

    Nem készültem elmondani neki az új tanár segitőkészségét, ezt még át kell gondolnom. Lerobogtam a lépcsőn, és megöleltem anyát.

-Szia, anya!-mosolyogtam.

-Na, mi ez a boldogság?-húzta száját egy halvány mosolyfélére. De nem volt őszinte.

-Á, semmi. Csinálunk bolognait?

-Persze.-mondta. Elővett valamit az asztalon levő mappából.-Nézdcsak. Ezt neked terveztem.

-Anya.-néztem rá meghatódva.-Ez gyönyörű.-fogtam kezembe a fehér lapot.

-Egy ilyenben képzellek el, ahogy férjhez mész.

-Nagyon tetszik-töröltem le a könnyeimet.

    Miután kisirtuk magunkat és megettük a bolognait, lementem a fürdőbe, és letusoltam, hajatmostam. Pizsibe öltöztem, és megszáritottam a hajam. Mivel holnap suli, gondoltam korán lefekszem. De ki tud fél tizkor aludni? Gondoltam egyet, és megnéztem egy filmet. A tökéletes hang-ot.Nagyon tetszett. Miután letettem a laptopom, egyből elszenderedtem.